2018.11.24.
Nemzetközi hálózatépítés
A nemzetközi hálózatépítés keretében kialakításra kerül a Tokaji Görögkatolikus Egyházközség és a partnerek közötti kapcsolattartást biztosító rendszer, kijelölésre kerülnek a kapcsolattartási és adminisztrációs feladatok ellátásáért felelős személyek. A nemzetközi együttműködés keretében a Tokaji Görögkatolikus Egyházközség és a partnerek szakmai tapasztalataik, észrevételeik alapján igyekeznek meghatározni egy olyan átfogó intézkedési tematikát, mellyel a tanulmányozni kívánt szolgáltatás és terület megfelelően fejleszthető, alakítható a felmerült igényeknek megfelelően.
A hálózatépítés célja az egyes tapasztalatok, nehézségek és sikerek megosztása, a különböző felekezetek, helyi gyülekezetek, missziós szervezetek, mozgalmak összekapcsolása és képzése, megerősítése.Átfogó cél megismerni a településeken jelen lévő hátrányos helyzetű közösségek és az ezeket segítő szervezetek hasonlóságait, különbségeit, erősségeit és gyengeségeit, megvizsgálni miben tudunk egymás segítségére lenni, mit tudunk tanulni egymástól.
2018.11.18.
Meghívó 2019.12.03.
2018.11.10.
Tájékoztató
2018.11.07. “Egyházi szervezetek működése és az egyházi szervezetek által nyújtott szolgáltatások megismerése” céljából tartott szakmai műhelymunka helyszíne a Tokaji Többcélú Kistérségi Társulás Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálata épülete (3910 Tokaj, Rákóczi út 52.).
A szakmai műhely során a Tokaj Város Önkormányzat Időskorúak Otthona mutatta be tevékenységeit, amely nem csak az időskorúakat érinti, hanem a fogyatékkal élőket is.
A Tokaji hegy lábánál, csendes környezetben épített Időskorúak Otthona argonómiájával, emberközeli berendezésével és szolgáltatásaival méltó a fogyatékkal élők és a nyugdíjas korosztály fogadására. A nyugalomra és pihenésre vágyó emberek emelt és átlagos szintű szolgáltatások igénybevételével tölthetik mindennapjaikat.
Az intézmény illetékességi és működési területe országos szintű.
Az intézmény férőhelyeinek száma jelenleg: 150 főAz intézmény célja és feladata, hogy ellátottai számára békés, nyugodt otthont, fizikai és egészségügyi ellátást biztosítson, valamint pszichés gondozást, célszerű és hasznos időtöltést, kikapcsolódást, foglalkozást szervezzen, a közösségi életet megteremtse.
Az intézmény részletes bemutatása után a résztvevők kérdéseket tehettek fel és a fórum beszélgetés kapcsán kiderült, hogy az intézményben is hatalmas a várólista, így bőven lenne lehetőség akár az idősek, akár a fogyatékkal élők számára további intézmények kialakítására, amiben az egyház hangsúlyosabb szerepet kaphat, lehetőséget kellene teremteni, hogy az egyház további szakemberek felvételével és gyakorlati tapasztalatok szerzésével további információkhoz juthassanak ezen a területen.Tokajban sikeresen működik a Máltai Szeretet Szolgálatnak egy fogyatékkal élők gondozását végző szervezeti egysége, amelyet szintén érdemes lenni megismerni, illetve szorosabb együttműködést kialakítani velük, a téma mélyebb megismeréséhez.
2018.10.28.
Kutatási koncepció
A kutatás előkészítése során kidolgozzuk és rögzítjük a konceptuális kereteket.
Bármely kutatási téma, bármely társadalmi jelenség vagy folyamat, nagyon különböző szempontok, elméletek, értelmezési keretek alapján közelíthető meg.
A tudományos kutatásokkal kapcsolatban gyakran megfogalmazzák az értékmentesség követelményét, az “objektivitást”, mint elvárt megközelítési módot. Valójában a társadalomra vonatkozó kutatások során ezek teljesen illuzórikus, teljesíthetetlen elvárások.
Az értékmentesség és az objektivitás látszatának keltése gyakran éppen a nagyon is szubjektív, nagyon is sajátos szempontok szerinti megközelítés elfedésére szolgál.
Valójában a társadalomkutató nem képes kiiktatni a világról, a társadalmi jelenségekről eddigi élete során kialakult meggyőződéseit, elképzeléseit, vagy ahogy Husserl nevezi: létítéleteit.
Az elvárható legtisztességesebb kutatói magatartás az, ha a kutatás kezdetén rögzítjük és közzé tesszük a kutatás tárgyára vonatkozó előzetes elképzeléseinket, meggyőződéseinket.
A konceptualizálás többek között éppen azt szolgálja, hogy explicitté tegyük a tárgyra vonatkozóan meglévő koncepciónkat, értelmezésünket.
Jó esetben tudományos elméletek képezik azt a konceptuális keretet, melyen belül a kutatás tárgyát, kulcsfogalmait, összetevőit értelmezzük.
Tudomásul kell vennünk, hogy a társadalmi valóság értelmezés útján épül fel. Nincsenek önmagukban vett társadalmi tények, csak értelmezett tények vannak. A tudományos korrektség kritériuma megköveteli, hogy értelmezési keretünket, szempontjainkat tárjuk fel, tegyük nyilvánossá.
Ez bármely kutatási téma esetén elvárható. Ám még fokozottabban ügyelnünk kell az ennek való megfelelésre egy olyan érzékeny téma esetén, mint az egyházközségeknek a társadalmi és szociális problémák megoldásában való szerepvállalása.
Ez a téma érzékeny, mert megosztja az embereket egyházakon belül, és kívül.Magyarországon ennek súlyos történelmi okai vannak.
2018.10.27.
Meghívó 2018.11.07.
2018.10.19.
Tájékoztató Szatmárnémeti Egyházközség
2018.10.04. “Egyházi szervezetek működése és az egyházi szervezetek által nyújtott szolgáltatások megismerése” céljából tartott szakmai tanulmányút Szatmárnémetiben valósult meg.
A tanulmányút során meglátogattuk a szatmárnémeti görögkatolikus egyházközséget, melynek során megismerhettük az egyházközség történetét is.
A görögkatolikus egyházközségről
I. Lipót császár 1667-ben kiváltságlevélben megengedte, hogy görög kereskedők az észak-magyarországi királyi birtokokra, Szatmárra, Németibe és Kállóba telepedjenek, sőt görögök papot is tarthatnak, vallásukat szabadon gyakorolhatják, de csak abban az esetben, ha unióra lépnek a római katolikus egyházzal, papjuk pedig elismeri a munkácsi görög katolikus püspök joghatóságát. 1686-ban templomépítési jogot is kaptak, valamint a harangok szabad használatát.
1686-1692 között Monasterli Demeter a görögök papja, akire esperesként rábízták Szatmárt és a szomszédos megyéket, mivel a munkácsi egyházmegyének gyakorlatilag az egész egyházmegye területét felügyelő püspöke nem volt. Ezt követően Kollonich Lipót esztergomi érsek Rómából püspököt hoz Johannes Josephus De Camillis személyében, akinek kormányzása alatt sikerült megerősíteni a munkácsi egyházmegye helyzetét. Monasterli kellő tisztelettel fogadta az új püspököt, aki 1690-ben Németibe érkezik, zsinatot tart, amelyen kb. 60 környékbeli pap elfogadja az egyházi uniót. Ekkor kerül sor a Szent Miklós templom fölszentelésére.
Az egyházközség papjai, eseményei 1918-ig
1693: egy “Gabriellus” nevű szerzetes veszi át a szatmári “görög templomot”; 1703-ban a kuruc ostromlók érkezésének hírére felgyújtják Németit, így a fatemplom is leég; 1740-ben egy új fatemplomot építenek; 1757-ban Somlyay Mihály gazdag polgár nagymértékű anyagi támogatásával téglából új templomot építettek; 1757-ben a parókus Beliczki János; 1766-ban Szemák János a szatmárnémeti parókus, aki alatt az egyházközséghez tartozó román hívek önállósulási mozgalmuk szervezéséhez fogtak; 1769-ben Vollosinovszky volt az egyházközség következő papja; 1775-ben Kozák Bazil lett az új parókus; 1799. Vüszanek János; 1803-ban került Beöthy Demeter püspöki helynök; 1824-től Bónyi János, mint segédlelkész; 1827-ben Valkovszky Bazil alesperes, szentszéki ülnök; 1854-ben került a városba Boksay Antal parókus; 1868: Melles Emil főesperes; 1903: Melles Géza segédlelkész; 1905: Bellovics Jenő lett az id. helyettes lelkész; 1910: Gönczy Pál áldozópap, segédlelkész; 1913: Gönzcy Antal szentszéki tanácsost nevezik ki, illetve az esperesi hivatal vezetésével bízták meg.
Szatmár városrészrész már 1918-ban csatlakozott a román nemzeti esperességhez, vagyis sietett kiszakadni a hajdúdorogi püspök fennhatósága alól.
1918 után
A Németi városrész egyházközsége természetesen ragaszkodott új magyar egyházmegyéjéhez, de 1922-től a Szentszék a “rutén/ukrán adminisztratúrához” rendelte. 1926-tól nem volt az egyházközségnek parókusa, csak helyettesek adminisztráltak, majd 1928. december 2-tól Ulicsák Béla esperest helyezik ide. 1929-ben az egyházközséget az újonnan alapított máramarosi egyházmegyéhez csatolták.
Romániában a kommunista állam 1948-ban hivatalosan is fölszámolta a görögkatolikus egyházat.
1953. január 10-én Varga Tihamér István vette át a parókiát, miniszteri rendelet alapján, mint másodlelkész. 1953-ban az első lelkész Nagy (Naghiu) E. József ortodox pap volt, őt követték Varga Tihamér, Szenczi Sándor és Riederer Ödön ortodox lekészek. Ez utóbbi bíztatta annak idején a híveket arra, hogy minél többen térjenek vissza a Rómához hű görögkatolikus egyházba.
1990 után
1990-től törvényileg ismét működhetett Romániában a görögkatolikus egyház, ekkor id. Pallai Bélát az egyházközség parókusává nevezték ki. Őt 1973. július 27-én szentelték pappá, miután titokban végezte teológiai tanulmányait, majd a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspökségén pénzügyi ellenőrként, majd gazdasági igazgatóként dolgozott hosszú éveken át, egészen 2002-ig, parókusi munkája mellett. Beiktatása alkalmával, 1990. május 3-án a kicsi templom udvara tele volt hívekkel, a szertartást Mare Augustin esperes vezette, még Reizer Pál római katolikus püspök is jelen volt. Főtisztelendő Pallai Béla atya ma is vezeti a virágzó, élő egyházközséget. Szeretetre méltó egyéniség, a város köztiszteletben álló polgára.
2009-től az akkor 5000 lelket számláló nagy egyházközségből két új alakult, a Pallai atya által vezetett gyülekezetbe kb. 850 család ( valamivel több mint 3500 fő) tartozik. Többségük dolgos, becsületes ember, egy részük rendszeresen jár templomba, mások csak ünnepi alkalmakkor. (A másik egyházközség, amely egy időközben épült új templommal rendelkezik) mintegy 350 családot, 800 főt foglal magába.
A parókia épülete 1837-ben épült vályogból, az idők folyamán két résszel (vendégszoba, iroda) bővítették. Szükség is volt erre, mert több mint 400 gyermek részesült itt hitoktatásban heti 18 órában. Itteni munkája mellett 9 éven át ellátta Nagykároly egyházközségét is, de hitoktatást ott csak nyáron tarthatott az időkorlátok miatt. Nagy segítségére voltak a nyíregyházi és a határ menti magyarországi paptestvérek, köztük az akkori rozsályi, mai tokaji parókus, Gorcsa György atya is. A hívek igen lelkesek voltak (a mai világ kissé “elviszi” őket), akkor szombaton este is mondott misét, vasárnap három alkalommal is. Volt olyan alkalom, hogy virágvasárnapi liturgián több mint 1300 fő vett részt.
Az akkori egyházmegye paphiánnyal küzdött. Dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök, aki maga is gyakran segített Pallai atyának feladatai ellátásában, vállalta, hogy a kezdeti időkben egyszerre 6 jelentkezőt is fogad a nyíregyházi szemináriumban. Tanulmányaik elvégzése után ők ma is ebben a romániai egyházmegyében szolgálnak.
Az egyházközségben működött egy 60 tagú énekkar, egy nyugdíjas klub, amely azóta megszűnt, most már két éve létezik viszont az Árpádházi Szent Piroska kör, mely tagja az országos nőszövetségnek. Az egyházközségnek szoros a kapcsolata a Szent Gábriel Öregotthonnal, melyet az atya volt hittanosai vezetnek. Az ott élőket az egyházközség aktív tagjai gyakran látogatják, a havi első péntekek alkalmával gyónási és áldozási lehetőség is adott a kb. 40 lakó számára. Nagy ünnepek alkalmával együtt ebédel az atya az otthon lakóival.
1994-ben volt egy kísérlet általános iskola indítására (1. és 5. osztály indult, még akkor több gyerek volt), már a tanévnyitó is lezajlott, de az intézményt az állami tanügyi igazgatóság “megfojtotta”. Időközben létesült a városban egy római katolikus iskola és líceum, a gyerekek aztán ott tanultak.
Ma a magyar gyerekek Szatmárnémetiből és a környező falvakból is a nagyobb magyar nyelvű oktatási intézményekbe járnak (a városban 3 magyar óvoda, általános iskola és gimnázium van), sok kisebb általános iskolában ezért magyar nyelvű osztály létszámhiány miatt nem indulhat.
Napjainkban “csak” 66 gyerek részesül hitoktatásban, ezek kb. fele román, ill. német és ortodox iskolában tanul, ezekben az intézményekben színvonalas oktatás folyik, de a magyar nemzet számára a gyerekek így szinte elvesznek.
Szatmárnémeti a Nagybányai Görögkatolikus Püspökség fennhatósága alá tartozik (ennek kb. 120 egyházközsége van, ebből 10 magyar, de ezek mind népesek, mert egy-egy román nyelvű egyházközség létszáma alig több 10-15 főnél). Egyébként az egyházközség “elbírna” két papot is, hiszen az atya már nyugdíjas, több mint 65 éves. Korábban működött itt 10 évig egy káplán is, aki aztán az új egyházközség parókusa lett.
A magyar kispapok képzése Nyíregyházán, a román nyelvűeké Balázsfalván történik. Most két magyar kispap tanul Nyíregyházán dehogy mikor szentelik fel őket, azt nem lehet tudni. Szükség lenne rájuk, mert az egyik parókia most “üresedett meg”, az öreg atya meghalt.
Szatmárnémetiben a különböző egyházak egymáshoz való viszonya igen jó. A parókus atya sok évig dolgozott a rk. püspökségen, jók a kapcsolatai, elmondható ez a református és ortodox felekezettel kapcsolatban is. A román ajkú görögkatolikusok helyzete nehéz az ortodox egyház miatt, köztük viszály van, amit igyekeznek takargatni. Velük a viszony nagyon hűvös, nehézkes.
Vannak közös templomi alkalmak is, pl. az ökumenikus imahét egymás templomaiban, női imanapok, közös házasságkötési szertartások. Az ökumené az ortodox felekezettel sajnos nem működik.
2018.10.17.
Tájékoztató Szatmárnémeti Görögkatolikus Egyház
2018.10.04. “Egyházi szervezetek működése és az egyházi szervezetek által nyújtott szolgáltatások megismerése” céljából tartott szakmai tanulmányút Szatmárnémetiben valósult meg.
A tanulmányút során meglátogattuk a szatmárnémeti görögkatolikus egyházközséget, melynek során megismerhettük a templom történetét is.
A Szent Miklós görögkatolikus templomról
Az első görögkatolikus fatemplomról kevés adat van: Monasterli Demeter esperes építtette és 1690-ben Johannes Josephus De Camillis püspök Szent Miklós főpap tiszteletére szentelte fel.
Az 1740-ben épített második fatemplomról sem tudunk sokat: az 1747-es összeírás szerint kényelmes, zsindellyel fedett épület volt, liturgikus felszerelése nem volt túl bőséges. Az 1751-es iratok még ezt a templomot említik meg, de már az 1757-ben elkészült kőtemplomról bizonyosan tudható, hogy nem a régi helyére, hanem melléje épült, amit 1790-ben átépítettek.
1868-ban Melles Emil főesperes idejében kezdtek hozzá az életveszélyessé nyilvánított templom átépítéséhez. Az 1899. február 19-én tartott közgyűlésen még nem tudták eldönteni, hogy új templomot építsenek, vagy inkább a régit tovább bővítsék, később az utóbbi valósult meg.
1990-ben a hívek növekvő létszáma miatt a templom bővítése újra esedékessé vált, amit id. Pallai Béla parókus kezdeményezett és irányított. 1995. június 4-én, Pünkösd ünnepén ünnepélyes alapkőletételre került sor. 1995 júniusában már az alapok kiásását elkezdték, októberre pedig készen volt az altemplom födémzete is. 1996 májusában a fölmenő falak rakásához láttak és júliusban a kupola szerkezetének az előkészítésén dolgoztak, októberben a zsaluzat kiépítése és a betonváz kiöntése következett. A kupolára a keresztet 1997 áprilisában húzták föl.
Az 1900-ban készült baldachinos főoltárt áthelyezték az új szentélybe. A szentély és a hajók ablakaiba új, színes üvegablakok (magyar szentek és a keleti egyház nagy szentjei) készültek. A régi templom szentélye helyén Mária kápolnát alakítottak ki és ezt 2006-ra teljesen felújították. Vele szemben keresztelőkápolnát alakítottak ki, amelybe vörösmárványból készült keresztelő medencét helyeztek. Az ikonosztáziont/képállványt 2007-ben Terdik Szilveszter művészettörténész tervei alapján készítették, igazodva az új templom stílusához és alapul véve az ikonosztáz az 5. és 6. századi legősibb formáit.
A festési munkálatokat a Kazein kft., egy templomfestésre szakosodott cég végezte, szakemberei kellő hozzáértéssel készítették elő a falakat az ikonok megfestéséhez is. A szentélyben, valamint a templomhajóban végig a fal mentén új széksor is készült, restaurálták a szószéket, a tetrapodot, a baldachint, új térdeplőket, emellett egy főpapi trónus is ékesíti a templomot. A templom 2008-2009 között készült falfestményeit Makláry Zsolt sárospataki festőművész és ikonfestő festette (az ő nevéhez fűződik a tokaji görögkatolikus templom festése is). A szigorú művészi és egyházi előírások betartásával készült ikonfreskók hűen tükrözik a bizánci hagyományokat. A teljesen felújított gyönyörű, alagsorral, kiszolgálóhelyiségekkel, közösségi termekkel ellátott templomot 2011. október 16-án az akkori püspök felszentelte.
2018.10.13.
Tájékoztató Szatmárnémeti tanulmányút
2018.10.04. “Egyházi szervezetek működése és az egyházi szervezetek által nyújtott szolgáltatások megismerése” céljából tartott szakmai tanulmányút Szatmárnémetiben valósult meg.
A tanulmányút során meglátogattuk a szatmárnémeti görögkatolikus egyházközséget, részt vettünk egy misén, mise után találkoztunk a egyház által támogatott autista szervezet gondozottjaival, akik nagy szeretettel fogadtak bennünket, a szervezet vezetője meghívott bennünket, hogy ha legközelebb Szatmárnémetibe jövünk, akkor látogassuk meg őket. A helyi lelkész bemutatta nekünk a várost, az egyház működését és az általuk támogatott szervezetek tevékenységét.
SZATMÁRNÉMETI
A városról
A város több mint 1000 éves település, a Szamos egyik kiszáradt ága által elválasztott Szatmár és Németi 1716-ban történt egyesüléséből jött létre. Köznapi neve Szatmár, románul Satu Mare, az egykori Szatmár vármegye, a mai Szatmár megye névadója, 1968 óta székhelye.
2011-ben 102411 lakosából 55311 fő (58 %) román, 37611 (36,7 %) magyar, 244 (0,2 %)cigány, 286 (0,2 %) német 220 (0,2 %) egyéb. 8739 fő (8,5 %) nem nyilatkozott hovatartozásáról. Ez utóbbi tényező miatt a magyarság valós aránya 39-40 %-ra tehető.
A lakosságból 44,2 % görögkeleti (román) ortodox, 21 % református, 20,6 % római katolikus, 10, 2 % görögkatolikus, de vannak unitárius, evangélikus, izraelita, pünkösdista, baptista, adventista közösségek is. Csaknem ötszáz fő felekezeten kívülinek vallotta magát, vagy nem nyilatkozott.
A településen 5 református, 9 római katolikus, 4 görögkatolikus (1 magyar, ill. 3 román), 1 evangélikus, 2 baptista (1-1 magyar, ill. román),5 román ortodox templom és egy izraelita zsinagóga van.
2018.09.27.
Meghívó 2018.10.04
2018.08.25.
Kutatás és összehasonlító elemzés
A Tokaji Görögkatolikus Egyházközség és a Nagypeleskei Görögkatolikus egyházközség együttműködése, illetve a közös munka során a két országban fellelhető jó szakmai gyakorlatokat azonosítják, egyeztetik, és kutatás keretében megismerik. A közös kutatásról kutatási zárójelentést (összehasonlító elemzést) készítenek.
A fejlesztendő szolgáltatások, a kidolgozandó intézkedések hatékonyságának meghatározására és az egyes területeken megjelenő egyedi problémák kezelését célzó tevékenységek módszertanának összehasonlítására, elemzésére, a jó gyakorlatok leírására kutatási folyamatot alkalmazunk. A kutatás és összehasonlító elemzés során vizsgálatra kerülnek a társadalmi és szociális kérdések illetve az azok javítására tett intézkedések. A megfelelő eredmény érdekében háromféle kutatási módszer alkalmazását tartjuk a legfontosabbnak. Ezek az etnográfia, az értékelő kutatás illetve a kevert módszer megközelítést alkalmazó kutatási forma.
