2019.02.10.
Tanulmányút Nagypeleskére
2019.02.07. “Egyházi szervezetek működése és az egyházi szervezetek által nyújtott szolgáltatások megismertetése” céljából tartandó szakmai tanulmányút uticélja Nagypeleske volt.
A tanulmányút során meglátogattuk a nagypeleskei görögkatolikus egyházközséget, melynek során megismerhettük a templom történetét is.
Nagypeleske (románul Peles) csaknem teljesen magyarok lakta falu Romániában, Szatmár megyében, a Szatmári-síkságon, Szatmárnémetitől 12 km-re északnyugatra, a magyar határtól 1,8 km-re. Magyarországi szomszédja Zajta község, amellyel egy európai uniós támogatással épült, határátkelővel ellátott út köti össze, így Nagypeleske hosszú évek után már nem zsákfalu többé.
Lakossága 2011-ben 855 fő volt, ebből 636 magyarnak vallotta magát. Egy régi fatemplom köré épített görögkatolikus temploma 1832-ben épült.
A település nevét Gvadányi József ” A peleskei nótárius” című műve tette ismertté, melynek komikus főhősét állítólag a falu kissé maradi földesuráról, Becsky Györgyről mintázta. Állítólag megfordult ott egy alkalommal Petőfi Sándor is s itt írta 1847. július 13-án az Amott az a hegy… című versét.
A Becsky család az 1700-as évek elején görögkatolikus jobbágyokat telepített a faluba, melynek többsége ma is magyar görögkatolikus. Az új lakók hamarosan egy fatemplomot is építettek, aztán az az évek folyamán már szűknek bizonyult, ezért a régi köré egy újat építettek téglából, mely 1907-ben egy ikonosztázzal, 1913-ban pedig új oltárral gazdagodott. Mindkettő Budapesten készült historizáló fafaragásokkal, bizánci stílusú képekkel.
2010-ben a templom padlásán egy, az Istenszülőt a gyermek Jézussal ábrázoló ikont, amely a kutatások szerint az egykori fatemplom képállványának alapképe lehetett. Ezen Mária a balján tartja a gyermeket, jobbjával rá mutat (ezért az úgynevezett útmutató típusba sorolható), Jézus a jobbjával áldást ad, baljában glóbuszt tart. A táblakép megtalálásakor nagyon rossz állapotban volt, kiesett a hátoldal merevítő léce, középen kettérepedt.
Az ikon a szakértők szerint az 1700-as években készülhetett, feltehetőleg galíciai eredetű, de már a Kárpátok belső oldalán megtelepedett festők valamelyikétől származik. (1907 nyarán, mikor a templom a mai ikonosztázt kapta, a feleslegessé vált régi képeket árverésen értékesítették a hívek között, de nem jegyezték fel, hogy ki melyik képet vette meg. Nagyon valószínű, hogy a Nagydobosról előkerült Szent Miklós-ikon is Nagypeleskéről származik.)
A nagyon megrongálódott peleskei ikont 2010-11-ben Budapesten a Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetének végzős hallgatója, Seres Tamás diplomamunkaként állította helyre.(Mentorának felesége, Menráthné Hernády Szilvia volt egyik restaurátora a máriapócsi Istenszülő Kegykének.) A művet a restaurátorok kívánságára Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban, valamint Keszthelyen a Festetics kastélyban kiállították, majd a hazaszállítás után Szatmárnémetiből gyalogos zarándokok vitték Nagypeleskére. (Érdekesség, hogy pár hete a templom padlásán az ikon két elveszettnek hitt koronáját megtalálták, melyet művészettörténészek hamarosan megvizsgálnak.) Az ikon ma is nagy tiszteletnek örvend, vele kapcsolatban már több kis imameghallgatást is lejegyeztek. Ezért alakult úgy, hogy az egyházközségben minden Mária-ünnepet megtartanak, a májusi és októberi ájtatosságok alkalmával pedig külön is elmélkedések hangzanak el, valamint ismertetik a magyar Mária-kegyhelyek történetét. Csináltatott az egyházközség egy ikon-másolatot, ezt elnevezték “vándor ikonnak”. Ezt minden este egy-egy család, amelyikért aznap imádkoznak, a templomból hazaviszi, majd a következő ájtatosság alkalmával visszahozza s egy másik családnak átadja. Így aztán biztosítva van az esti alkalmakon való nagyobb létszámú jelenlét. Minden év december 9-én választják meg egy-egy év időtartamra az ikonőrzőket s az ikonapródokat is. akik büszkén vállalják a feladatot: ők felelnek a kép épségéért, jó elhelyezéséért, amikor elkezd vándorolni családról családra. Bár a faluban 120 olyan fiatal van, aki még nem töltötte be a 18. életévét, közülük nem sokan járnak templomba. Az egyházközségen belül működik a Szent Anna Nőszövetség.
A templom épületét műemlékké nyilvánították, talán ezért halad olyan lassan a restaurálása. Elhatározták, hogy a Becsky-család egyes tagjainak szarkofágjait a temetőből a templomba helyezik át, hiszen azok itt nem mennek tönkre, s a látogatók a Madonna ikonja mellett ezeket is megnézhetik.
Hamarosan megnyílik a községben egy új “élménytér”, tulajdonképpen egy kápolnaszerű múzeum, benne 3 fő sarokkal, bemutatandó témával: Petőfi Sándor, A peleskei nótárius, ill. egy híres kántor. Utóbbiról azt kell tudni, hogy kb. 70 évvel ezelőtt meghívták őt Máriapócsról, hogy tanítsa meg a ismét kántorképzés, melyet a jelenlegi máriapócsi főkántor, ifjabb Gorcsa György vezetett.
A közösségi élet nehéz a településen: sok a munkanélküli és az olyan ember, aki nem is akar dolgozni, igaz, munkalehetőség sincs. Számos gyermeket nem a család, hanem az utca, jobb esetben az iskola nevel, nagy részük nem is akar tanulni. Az iskoláskorúak az 5-8. évfolyamot összevont osztályban végzik, hiába a felújított, modernnek számító iskola, ha kevés az itt tanuló gyermek s szakképzett pedagógusból is hiány van.
Nagypeleske valamikor mezőváros is volt, bankkal, postával, vasúti összeköttetéssel Fehérgyarmat felé. Az infrastruktúra állapota napjainkban nem kielégítő, naponta csak 4 buszjárat közlekedik Szatmárnémetibe. Az igényesebb családok gyermekei Szatmárnémetiben tanulnak, a 12 km-es távot 35-40 perc alatt tehetik meg, a tanítás után pedig gyakran kell 2-3 órát is várni a hazafelé induló buszra. Ilyen értelemben a falu némileg el van zárva a külvilágtól. A rászorulók napi legalább egy meleg étellel való ellátása sem megoldott, de lehetséges, hogy még ezt sem tudná mindenki megfizetni. Nagy szükség lenne a problémák megoldásához szervezésben jártas, segítőkész emberekre, akik másokat is ki tudnak zökkenteni a tespedtségből.1873-ban a faluban kolerajárvány tört ki, nagyon sokan meghaltak (volt olyan nap, hogy 19 elhunytat számoltak meg), egész családok is elpusztultak. Ennek 145. évfordulójáról emlékezett meg az idén egyházközség: Kocsis Fülöp érsek-metropolita lelkigyakorlatot tartott a gk. papok számára, majd megtartották az Anna-napi fogadott ünnepet (a járvány ideje alatt a hívek megfogadták: ha túlélik a vészt, minden Anna napkor kimennek a temetőbe s megemlékeznek erről a szomorú eseményről és imádkoznak az elhunytakért).
2019.02.09.
Tájékoztató
A tanulmányút során meglátogattuk a nagypeleskei görögkatolikus egyházközséget, melynek során megismerhettük az egyházközség közösségfejlesztő tevékenységeit.
1873-ban Nagypeleskén és a környéken nagy kolerajárvány tört ki, nagyon sokan meghaltak a faluban is, a visszaemlékezések szerint volt olyan nap, hogy 17-19 elhunytat vittek ki a temetőbe, egész családok is elpusztultak. A hagyomány úgy tartja, hogy Szent Anna-napkor a járvány megszűnt. Ekkor a falu lakosai megfogadták, hogy ezután minden egyes évben Anna napkor kimennek a temetőbe s ott halotti misével s ünnepség keretében megemlékeznek a vészről s imádkoznak az elhunytakért.
A falu parókusa is elfogadta ezt a szokást, de az eseményeket leírva nem kapta meg, így elkezdett kutatni. Az egyházközség írásos anyagai között megtalálta az évszámot (1873), az egyházi anyakönyvben a neveket. A járvány 145. évfordulójáról az idén is megemlékezett az egyházközség és az annak keretén belül működő Szent Anna Nőszövetség. Emléktáblát készíttettek, melyen az elhunytak nevei úgy olvashatók, ahogy azok az anyakönyvben leírva vannak. Az anyakönyv persze azt nem erősíti meg, hogy a járvány Szent Anna napján szűnt volna meg, de a régiek hagyományát senki nem akarja megsérteni, egyébként is a környező falvakban is ezt vallják a hagyományok.
Ekkor tehát a faluban nem Anna-bált rendeznek, hanem egy félig-meddig böjti-és gyásznap van. Az idén nagy megtiszteltetés érte a hívők közösségét, mert Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita tartott itt papoknak lelkigyakorlatot és a búcsúi liturgiát is ő celebrálta. Így most már tehát az egyházközségnek két búcsúja van. Az egyik Szent Mihály arkangyal ünnepén, az ő tiszteletére szentelték a templomot. (A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály egyike a hét főangyalnak, ő a mennyei seregek vezére és győztes harcosa. Jelképe hatalmas kardja, amellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, Isten iránti hűsége megingathatatlan.) A másik búcsút a leírtak okán Szent Anna napján tartják, ez egy fogadott ünnepnap.
Az egyházközség azonban mindezzel “nem elégszik meg”: minden egyes Mária-ünnep alkalmával valamilyen kis ünnepséget szerveznek, hiszen 2010-ben a templom padlásán találtak egy, az Istenszülőt a gyermek Jézussal ábrázoló ikont (a Peleskei Madonnát), amely a kutatások szerint az egykori fatemplom képállványának alapképe lehetett. Ezen Mária a balján tartja a gyermeket, jobbjával rá mutat (ezért az úgynevezett útmutató típusba sorolható), Jézus a jobbjával áldást ad, baljában glóbuszt tart. A táblakép megtalálásakor nagyon rossz állapotban volt, kiesett a hátoldal merevítő léce, középen kettérepedt. A szakértők szerint az 1700-as években készülhetett, feltehetőleg egy galíciai származású, de a Kárpátok belső oldalán megtelepedett festőtől származik.
A nagyon megrongálódott peleskei ikont 2010-11-ben Budapesten a Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetének végzős hallgatója, Seres Tamás diplomamunkaként állította helyre. (Mentorának felesége, Menráthné Hernády Szilvia volt egyik restaurátora a máriapócsi Istenszülő Kegyképnek.) A művet a restaurátorok kívánságára Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban, valamint Keszthelyen a Festetics kastélyban kiállították, majd a hazaszállítás után 2012-ben Szatmárnémetiből gyalogos zarándokok vitték Nagypeleskére. (Érdekesség, hogy pár hete a templom padlásán az ikon két elveszettnek hitt, Mária és a gyermek Jézus koronáját is megtalálták, melyet művészettörténészek hamarosan megvizsgálnak.)
Az ikon nagy tiszteletnek örvend, vele kapcsolatban már több imameghallgatást is lejegyeztek. Ma a templomban, a máriapócsi mintára készült feljárón keresztül közelről is megtekinthető. Ezért alakult tehát úgy, hogy az egyházközségben minden Mária-ünnepet megtartanak, a májusi és októberi ájtatosságok alkalmával pedig külön is elmélkedések hangzanak el, valamint ismertetik a magyar Mária-kegyhelyek történetét.
Az egyházközség készíttetett egy ikon-másolatot, melyet “vándor ikonnak” neveztek el. Ezt a májusi és októberi ájtatosságok alkalmával minden este egy-egy család, amelyikért aznap imádkoznak, a templomból hazaviszi, otthon a házi oltárra teszi, majd a következő ájtatosság alkalmával visszahozza s egy másik családnak átadja. Így aztán biztosítva van az esti alkalmakon való nagyobb létszámú jelenlét. Minden év december 8-án választják meg egy-egy év időtartamra a két ikonőrzőt (ők a Szent Anna Nőszövetség tagjai) s az ikonapródokat is, akik büszkén vállalják a feladatot: ők felelnek a kép épségéért, jó elhelyezéséért, amikor az vándorolni kezd családról családra.
A templomot napjainkban restaurálják, ehhez kapcsolódik az ikonosztáz felújítása is. Ez nagyon sok pénzbe kerül, de az összeg már rendelkezésre áll: a felújítandó képállványnak mind az 52 képét az egyházközség jelképesen “eladta”, azokat egy-egy család “megvette”, azaz vállalja a kép restaurálás költségeit. A kész, felújított kép másolatát a családok majd megkapják s az otthonuk díszévé válhat. Minden látogató megkérdezi: a templom tornyának csúcsán álló kereszt miért ferde? A dolog magyarázata egyszerű: egy vihar alkalmával elmozdult, megsérült. Javítására és a munkálatok folytatására akkor kerülhet sor, ha végre megérkezik az EU-s pályázaton már egyébként elnyert pénz.
Kész lett viszont, szintén uniós támogatásból, a templom udvarában álló építményben egy új “élménytér”, tulajdonképpen egy kápolnaszerű múzeum, benne 3 fő sarokkal, bemutatandó témával ( Petőfi Sándor, Gvadányi József A peleskei nótárius című műve, ill. egy híres kántor.)
A feljegyzések szerint Petőfi itt írta az Amott az a hegy… című versét:
Amott az a hegy tőlem
Mi messze, messze még!
Kék színe csak kevéssel
Sötétebb, mint az ég.
Egészen e hegyig kell
Még zarándoklanom,
Vándorsarúimat le
Csak ottan oldhatom.
Ott vár reám, ott vár a
Végcél, a jutalom,
Az én szerelmes édes
Kedves kis angyalom.
Tudom, tudom nagyon jól,
Hogy örömet hozok,
Hogy az örömtül szíve,
Lelke repesni fog;
Csak azt szeretném tudni,
Vajon most sejti-e,
Hogy holnap ilyentájban
Oly nagy lesz öröme.
Nagypeleske, 1847. július 13.
Személyével kapcsolatos még az a feljegyzés is, hogy vándorszínészként első fellépése “A peleskei nótárius” c. előadáson volt, amikor is egyszerre négy szerepet is játszott.
A híres peleskei kántorról azt kell tudni, hogy kb. 70 évvel ezelőtt meghívták őt Máriapócsról, hogy tanítsa meg a híveket énekelni. Mivel eredményes munkájáért igen jó fizetséget kapott, ott is maradt a faluban. A múzeumban egy képen látható: harmónium mellett ül, egyik kezével a hangszeren játszik, a másikkal írja azokat a nagyon szép halott-búcsúztatókat, melyek alapjait Máriapócsról hozta és itt aztán azokat elterjesztette. Hamarosan elkészül teljes alakú szobra is.
A Becsky család, a falu és a környék birtokosa az 1700-as évek elején görögkatolikus jobbágyokat telepített a faluba. Az új lakók hamarosan egy fatemplomot is építettek, s mint ez akkoriban szokás volt, köréje temetkeztek. Az évek folyamán ez a templom már szűknek bizonyult, ezért köréje egy újat emeltek téglából, aztán a belső fatemplomot lebontották.
Az új istenháza a mai, felújítás alatt álló templom. A restaurációs munkák alkalmával, a padlózat megbontásakor, a régi temető területén sok pénzérmét találtak, ezek is láthatók itt egy tárlóban (a legrégebbi 1762-ből való, egyik oldalát Mária Terézia arcképe díszíti). Szokás volt akkoriban, de még ma is az, hogy a halott kezébe pénzérmét tesznek. (Az ókori görögöknél a Krisztus előtti 6. századtól kezdve, amikor a pénz használata már általánossá vált, a temetéskor egy pénzérmét tettek a halott szájába vagy kezébe. Ez Kharonnak, az alvilág révészének szánt fizetséget jelképezte, ugyanis ő vitte át a megboldogultat a Styx folyón, az élők és holtak világának határán.)
Az egyházközség sokfelől, helyből és távolabbról is sok adományt kap a múzeum és környékének fejlesztésére, nem csak pénzt, hanem muzeális értékű mindennapi használati tárgyakat is. A berendezés természetesen még alakulóban van, de már vannak figyelemre méltó és értékes darabjai, mint a régi kottás könyvek, melyeket a már említett kántor kapott a budapesti Rózsák terén álló templomból (ezt a templom pecsétje igazolja), ebből tanította énekelni a híveket. Ritkaságnak számít az a nagyon régi kiadású Biblia is, amelyet Antal István konstancai magyar RMDSZ-szenátor, kinek rokonai Nagypeleskére valók, adományozott az egyházközségnek, valamint pecsétnyomók, evangéliumos könyvek, prédikációs kéziratok, esperesi feljegyzések, vagy épp a kántor pipája, melyet a dédunokája adott a múzeumnak. Értékes darab az a fénykép is, amely 1917-ből való s azt a jelenetet örökíti meg, amikor a templom harangjait elvitték hadi célra beönteni (csak egyet hagytak meg)A múzeum ünnepélyes átadására valószínűleg májusban kerül sor.
2019.01.22.
A világ felé forduló, szabad akaraton alapuló, munkálkodó élet
A kereszténység a külvilághoz való cselekvő viszonyulást követeli meg híveitől. A passzivitás, a tűrés, a beletörődés helyett a világ alakításának, jobbá tételének feladatát rója a benne hívőkre.
Fontos jellemzője az ember szabad akaratába vetett hit. A vonatkozó tanítás szerint Isten szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette az embert. A szabadsághoz pedig elválaszthatatlanul hozzátartozik a felelősség vállalása, viselése. Felelősség, méghozzá nemcsak önmagunkért, hanem a körülöttünk lévő világért, a többi emberért. A szabad akarattal való élés, a felelősség vállalása elválaszthatatlan a munkálkodástól, azaz az embernek a világ alakítására, megmunkálására, az alkotásra való képességétől.
A Biblia szerint Isten munkálkodó életre teremtette az embert. Bár szintén a Szentírásban megtalálható a munkának a negatív értelmezése is, mely szerint a bűnbe esés következményeként, a Paradicsomból kiűzetéskor, mintegy büntetésül rendelkezett úgy Isten, hogy verejtékes munkával keresse meg, teremtse meg az ember az életben maradásához nélkülözhetetlen javakat.
Ám a munkának, a munkálkodásnak a meghatározó, fő jelentése mégis a világot alakító, jobbá tevő, alkotó tevékenység. Ha tetszik ez az igazi, az emberhez méltó munka. Az elidegenedett társadalmak sajátossága a munkának – már a Bibliában is fellelhető – negatív értelmezése, amikor pusztán az anyagi javak megszerzésére, a pénzkeresésre irányuló kényszerű tevékenység a munkavégzés.Milyen tartalmú a világ felé forduló, szabad akaraton alapuló, munkálkodó élet? Mi a mozgatója, a motiválója és egyben a célja?
2019.01.29.
Meghívó 2019.02.07.
2019.01.18.
Tanulmányút a Langdon Down Transilvania Egyesületnél
2019.01.17. “Egyházi szervezetek működése és az egyházi szervezetek által nyújtott szolgáltatások megismerése” céljából tartott szakmai műhelymunka helyszíne Szatmárnémeti volt.
A tanulmányút során egy példa értékű jó gyakorlatot ismerhettünk meg, ahol is egy alulról jövő kezdemény által létrejövő közösségi összefogás réven egy önállóan működő szervezet jött létre, amely a mai napig jól működik szervesen építve az önkéntességre, a pályázati forrásokra és az együttműködések kialakításával szerves részévé vált a településen működő intézményi rendszernek.
Az egyesületet annak vezetője mutatta be, neki 1997-ben egy nagy szeretettel várt és kívánt fiúgyermeke született. Hidegzuhanyként érte meg, hogy gyermeke nem egészséges, elmondása szerint gondolatban még “veszekedett” is a Jóistennel, az állapot későbbi elfogadásáig egy nehéz útja volt. Átrendeződtek bizonyos értékek, az első időszakban küzdött gyermeke életéért (a Down kór nem csak különböző szintű értelmi fogyatékkal jár, más problémák is jelentkeztek, a gyermek szív-és orrműtéteken is átesett). Időközben a gyermek súlyos értelmi fogyatékosként 9 éves lett, és a megoldás csak az állami kisegítő iskola lett volna. Ismerve az ilyen iskolák szellemét, hozzáállását, a család ezt nem akarta.
Mivel ismert hasonló gondokkal küzdő családokat, az együttlétek és kirándulások, beszélgetések és mások tapasztalatai után arra a gondolatra jutott, hogy informálódni kell és keresni a megoldás érdekében egy egzakt jogi formát a “túlélésre”.
2005-ben jogilag is létrejött és megalakult az egyesület, amely céljául a Down kóros és szellemi fogyatékos személyek társadalmi beilleszkedésének előmozdítását, az önálló életmódhoz szükséges készségeik kifejlesztését, a fiatalok munkapiaci integrációját tűzte ki. Felvállalta a fogyatékkal élőknek és családjaiknak érdekképviseletét, jogaiknak támogatását. Megalakulása után önkormányzati támogatást is kapott, így elkezdődött egy kis napközi otthon működése. Személyzetre nem volt pénz, de szakemberek önkéntes munkával nem állhatnak rendelkezésre napi 8 órán át. Stabilitásra volt szükség, a dolgokat fel kellett építeni. A tanüggyel később sikerült partnerszerződést kötni, ők küldtek szakembereket, majd beindult az első 1. osztály, s ez felmenő rendszerben tovább folytatódott.
Az évek alatt sikerült tehát az oktatást megszervezni, a létszám növekedett, szép állomások, ballagások, stb. következtek. Folyamatosan részt vettek és vesznek speciális országos rendezvényeken, versenyeken, ilyeneket helyben is szerveznek. Meghívásokat fogadtak és fogadnak el, egészséges gyermekekkel közös rendezvényeik is vannak. Folyamatosan pályáznak és sikeresen szerepelnek (legutóbb a MOL Gyermekgyógyító Programban voltak sikeresek). Az állami kisegítő iskolának időközben nyílt egy új épülete, az egyesület 18 év alatti gondozottai ott tanulnak (Szatmárnémeti Speciális Nevelő Iskola). Amikor az iskolát befejezik, akkor ezek a felnőtt korú gondozottak visszajönnek.
Minden szülőben felmerül a kérdés: mi lesz a gondozottakkal, ha ők már nem lesznek, hiszen van olyan is, akinek nincs is más hozzátartozója, vagy esetleg a testvére messze, külföldön él. Van ugyan állami ellátó rendszer, de ott megszűnik a személyre szabott, szeretetteljes gondoskodás.
Ma a felnőtt csoportban 20 felnőtt van, korábban volt 47 is, közöttük a legidősebb 35 éves. Velük 4 fő szakképzett dolgozó (fejlesztő pedagógus, szociálpedagógus, gyógypedagógus) foglalkozik, akik szeretettel, tiszta szívvel végzik munkájukat. Nagyon jó látni, hogy az arra képes, jobb képességű gondozottak hogyan támogatják az elesettebbeket, segítve ezzel a gondozók munkáját is.
Az egyesület vezetője szakképzett pszichológus, akinek a napi munkája mellett rengeteg adminisztrációt kell végeznie s az új rendeletekkel, törvényekkel is tisztában kell lennie.A felnőtt gondozottak, csoportok foglalkoztatásába önkénteseket is bevonnak (kézműves munka, képzőművészet, tánc, sport), a szülők is szívesen segítenek. Felbecsülhetetlen értékű az a támogatás, amit a gondozottak a Szent Miklós Görögkatolikus Egyházközség parókusától és híveitől nap mint nap folyamatosan kapnak, akik őket látogatják, foglalkoznak velük. Így kialakult egy jó közösség, ahol képességeikhez mérten még a gondozottak is segítik egymást. A séták, a kiállítások, és színházi és bábszínházi előadások látogatása erősítik a közösség egybetartozását.
2019.01.05.
Közös szakmai programok
A Tokaji Görögkatolikus Egyházközség és az együttműködő partnerek számára a közös munka során, az együttműködések keretében szakmai programok valósulnak meg a kedvezményezett és a partner szervezetek részvételével. A szakmai programok során különféle rendezvények, konferenciák, kerekasztal megbeszélések, szakmai fórumok, tapasztalatcsere-megbeszélések, gyakorlati foglalkozások, ismeretterjesztő, intézményi- szervezeti bemutatkozó, bemutató előadások valósulnak meg a vezetők, a munkavállalók, illetve minél több önkéntes résztvevő bevonásával, a továbbfejlesztett szolgáltatások részletes megismerése, a kidolgozott új irányelvek és tematikák elsajátítása érdekében illetve a szakmai ismeretek bővítése, frissítése céljával. A szakmai programok során ismertetett gyakorlati elemek, a megismert jó gyakorlatok, jó mintát kínálnak a megvalósítók, az együttműködő partner szervezetek számára az elsajátított tudás későbbi alkalmazására.
2019.01.05.
Meghívó 2019.01.17.
2018.12.20.
Egyházi szerepvállalás a társadalmi, szociális problémákkal kapcsolatosan 2.
Az egyházakon belül a vezetők és a hívek között egyaránt vannak olyanok, akik szívesen vállalnának a jelenleginél jóval nagyobb feladatokat környezetük problémáinak feltárásában, a rászorulók segítésében, még mások túlzottnak tartják az eddigi ilyen irányú szerepvállalást is, elzárkóznak minden további társadalmi, szociális, karitatív feladat vállalásától.
Az álláspontok nemcsak irányultságukban térnek el, hanem abban is, hogy milyen hivatkozási alapot választanak álláspontjuk alátámasztására.
Az egyik jellemző hivatkozási alapja a feladatokat elhárítóknak az, hogy a társadalmi és szociális problémák jelentős része az érintettek önhibájából ered, ezért maguknak kell gondoskodni az általuk előidézett problémák megszüntetéséről.
A másik indoka az elutasításának az, hogy a problémák súlya és jellege állami beavatkozást, jelentős anyagi forrásokat, speciális szakértelmet igényel, melyekkel nem rendelkeznek az egyházak.Az elutasítás lehetséges elvi okává válhat az a meggyőződés is, hogy az egyházközségek belső hitéletének ügyei olyan mértékű figyelmet, erőösszpontosítást igényelnek, hogy azok mellett nem marad energia a karitatív tevékenységre. Ez a megközelítés nem utasítja el, csak a jövőbe napolja a települési ügyekkel történő egyházi foglalkozást.
2018.12.15.
Tájékoztató
A Tokaji Görögkatolikus Egyházközség támogatást nyert az EFOP-5.2.2-17-2017-00139 kódszámú “Transznacionális együttműködések megvalósítása a Tokaji Görögkatolikus Egyházközségben” című pályázaton, mely megvalósítása 2018 januárjától 2019 decemberéig tart.
2018. januárjától a projekt megvalósítása folyamatosan zajlik, felállt a megvalósítói stáb, elkészült a szakmai tevékenységek ütemezése, egyeztetésre kerültek a pontos dátumokkal ellátott rendezvények időpontjai.
Az együttműködő partnerekkel a kapcsolatfelvétel megvalósult, a kapcsolattartás és együttműködés folyamatos, a közös megbeszélések révén kialakításra került a tapasztalatszerzési, együttműködési és kommunikációs terv. Minden együttműködő partner és a projekt gazda között megvalósult a feladatok egyeztetése az együttműködés szabályainak, kereteinek meghatározására, az együttműködési megállapodások aláírásra kerültek.
2018. január és 2018.12.31 között megvalósult rendezvények:
Szakmai műhely munka 6 alkalommal, tanulmányút 4 alkalommal, 4 alkalommal meeting és nemzetközi hálózatépítés.
A tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos tevékenységek során elkészült és kihelyezésre került a tájékoztató tábla.
A projekt során kialakításra került egy honlap, melyre folyamatosan kerülnek fel a projekttel kapcsolatos bejegyzések.
A szakmai műhelyek, tanulmányutak, előadások során a hazai és nemzetközi partnerekkel folyamatossá vált a kapcsolattartás, az együttműködés, mely révén a gyakorlatban is megvalósult és megvalósul a hálózatépítés. A jövőben létre fog jönni egy olyan szakmai módszertani gyűjtemény, ajánlás, amelynek segítségével a szakemberek megismerhetik, elsajátíthatják a projektben feltárt jó gyakorlatokat, szolgáltatásokat.előkészítik.
2018.11.28.
Egyházi szerepvállalás a társadalmi, szociális problémákkal kapcsolatosan 1.
A vitatott alapkérdés:Megint más csoportok vallás és egyház ellenességüket azzal magyarázzák, hogy az egyházak nem elég hatékonyak a társadalmi és szociális bajok orvoslásában.
Feladata-e az egyházaknak, és azokon belül a helyi egyházközségeknek, a környezetükben felvetődő társadalmi, szociális, egyéni problémákkal foglalkozás?
Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy vajon szükséges-e, hogy legyen az egyházközségeknek a környezetükben élő embereket érintő problémák feltárásában és megoldásában való részvételre irányuló stratégiájuk, intézkedési tervük, beavatkozási logikájuk, a jó gyakorlatok kialakítására irányuló törekvésük?
A politikai irányzatok radikálisan eltérő nézeteket vallottak és vallanak ebben az ügyben.
Az egyházakon belül is tapasztalhatóak jelentős nézetkülönbségek.
A társadalom tagjai, a szociális szakma, a rászorulók körében is különböző álláspontok alakultak ki.
Magyarországon az államszocializmus évtizedeiben az alapkérdésre adott hivatalos válasz egyértelműen a “nem” volt. Az egyházak működését, a vallási életet szűk keretek közé szorította a politikai hatalom. Az amúgy is éppen csak eltűrt egyházi tevékenységek közül kiiktatták, kifejezetten tiltották az egyházaknak a társadalmi ügyekkel történő foglalkozását, lehetetlenítették az oktatásban, a nevelésben, az egészségügyi ellátásban, a szociális szolgáltatásokban korábban hagyományosan végzett egyházi tevékenységeket.
A politikai pártok, irányzatok egy része ma is feleslegesnek, sőt megengedhetetlennek tartja az egyházak társadalmi és szociális szerepvállalását. Az állam és az egyház szétválasztását tévesen úgy értelmezik, hogy az egyházakat kizárnák mindazon feladatok ellátásából, melyeket az állami kompetenciák közé sorolnak.
Egy másik politikai álláspont éppen ellenkezőleg vélekedik, ők az egyházakra hárítanák a társadalmi, szociális problémák megoldásának teljes feladatkörét, és ezzel együtt felelősségét.
Bizonyos nézetek hirdetői az egyén magánautonómiájára hivatkozva hárítanák el az egyházak társadalmi és szociális szerepvállalását. Ők minden segítségnyújtásban, karitatív tevékenységben az egyházak ideológiai befolyásszerzésre irányuló törekvését vélik felfedezni.Megint más csoportok vallás és egyház ellenességüket azzal magyarázzák, hogy az egyházak nem elég hatékonyak a társadalmi és szociális bajok orvoslásában.
